“A műszaki stratégia fő irányelvét, ami ezeket az előnyöket eredményezte, Kerényi Ödön (https://nuklearis.hu/100-eve-szuletett-kerenyi-odon-allami-dijas-mernok)
önmaga számára így fogalmazta meg:

„A szerelő a területen ugyanaz, mint a katona a lövészárokban. Ahhoz, hogy harcolni tudjon, az harcvonal mögött rá kell dolgozni legalább tíz embernek tervezőknek, iparosoknak, szolgáltatóknak…”.

A távvezeték építések Magyarországon a maga nemében egyedülálló gyakorlati területté váltak, amiért az összes ország szakemberei ide utaznak, többek között Franciaországból, NSZK-ból, USA-ból…

A KGST országok gazdasági együttműködéséről szólva, ezalatt általában a széles körü árucserét, az ipari és mezőgazdasági vállalatok termelési együttműködését értik. De alighanem fontosabb a szervező gyakorlat mérnöki gondolatának íme ilyetén integrációja.

A szovjet mérnökök aprólékosan kikérdezték Csikóst, hogyan jutott el a feltalálásához.

Csikós, kék szemű, magas, zavartan megsimította valamikor szőke, de most már hamuszürkés haját: – Tudásvágyból. Bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok rosszabb másoknál… -De legalább egy kevéssé ismerni kell Csikós életét, hogy megértsük őt.

SZÜLEI, parasztok, annyira szegények voltak, hogy nem engedhették meg maguknak a második gyermeket, nehogy fel kelljen osztani a jövendő örökösök között a silány földdarabkát. Az apa még az elemi iskolába sem nagyon akarta elengedni a fiát: miért?.. Kiállt mellette az anya.

Az iskolában, ahova Béla hat kilométerről gyalog járt, mindössze két terem volt: az egyikben az első három osztály tanult, a másikban a következő három. Mindig lehetett hallani, mit adnak fel, magyaráznak az idősebbeknek. Ezért tudta elvégezni Béla a hat osztályt négy év alatt, és olyan ragyogóan, hogy felajánlották neki, hogy tanuljon tovább gimnáziumban, az állam költségére.

Ilyesmi a háború előtti Magyarországon a paraszti szegénység sok ezer gyermeke közül csak egynek sikerülhetett, annak ellenére, hogy akkor az ország lakosságának háromnegyede faluban élt. Viszont a kormány, segítséget nyújtva a szerencséseknek, mindenütt kiabálhatott az „egyenlő lehetőségek társadalmáról”.

“De ellenszegült Béla apja:

– Te már mindent megtanultál, ideje dolgozni. A gimnázium meg nem nekünk való.

– Nem vagyok rosszabb másoknál! – vitatkozott Béla. Ujra az édesanyja támogatta.

A gimnáziumban négyen voltak barátok, ugyanolyanok, mint 6,- „nem az udvarhoz valóak”. Most meg kellett mutatni, hogy ők „nem rosszabbak másoknál”, minden lépésnél, bármilyen apróságban. És mindenekelőtt maguknak. Béla a gimnáziumot a legelső tanulók között fejezte be. Közvetlenül a háboru után pedig az egyetemet. És szintén kitünő eredménnyel.

Igy jellemvonássá vált a nem rosszabbnak, hanem jobbnak kell lenni másoknál igény, állandó szükséglettel. És ezt  a munkában bizonyította. Igaz, a számítások, amelyeket  egy-két hónap alatt akart elvégezni, néhány évét vették igénybe. De időben be lettek fejezve.

Igy most már minden megfordult Csikós életében: a „magamnak” elkerülhetetlenül „másoknak” is lett.

MNK Három évvel ezelőtt Kerényit és Csikóst Állami díjjal tüntették ki.

A díjasoknak megengedték, hogy a parlamentben lévő díjátadási ünnepségre – a szokás szerint meghívjanak egyet a rokonok közül. Csikós az édesanyját vitte el. 

Már a nyolcvanadik éveiben jár és régen Budapesten él a fiával.

Egyetlen nap van egy héten, amikor Béla megengedi magának a továbbalvást, vasárnap. Az anya pedig, paraszti szokás szerint, hajnalban kel. Először csendesen jár a szomszéd szobában mindig rengeteg gondja van, majd pedig egyre hangosabban, és végül, nem később, mint fél nyolc kor nem tudja megállni, benyit a fiához.

– Felkelt a nap – a hasadra süt, mondja szigorúan, ilyen szólás van a magyaroknál. Te pedig még mindig fekszel…”

Jurij POLUHIN