„A Népszabadság és a Radjanszka Ukraina közös riportja*  -• A riportot a napokban közli az Ukrán KP központi lapja, a Kadjanszka Ukraina is.

ENERGIAHÍD   ÉPÜL

Azzal a tervvel utaztunk Viny- nyicába, hogy egy lelkesítő, nagy építkezés kezdőpontjáról a jövőbe tekintsünk.

Néhány szóval elöljáróban, tekintsünk mégis a múltba.

 A hely kínálja ezt a rövid visszapillantást. A reggeli halovány nap sugara a sztyeppén szétdobált, formátlan, soktonnás vasbeton tömböket világít meg. Hitler főhadiszállásának maradványai ezek. Ide rendelte Hitler tábornokait jelentés-tételre a volgai csata előtt. Itt szőtték a terveket az emberiség kiirtására és az iszonyatos „új rend” megerősítésére Európában.

 Azóta a felsebzett és begyógyított földek felett harminc győzelmes év repült el. Más építmények növekednek rajta. A szocializmus építkezései, a barátság és a test véri népek kölcsönös segítség- nyújtásának újszülöttei. Aszfaltozott út húzódik hatalmas cukorrépa- és kukoricatáblák között Vinnyicától nyugatra. Csak itt-ott szakítják meg erdősávok a képet. A főútvonalról a nemrég megépített, betonlapokkal fedett útra kanyarodunk. Előttünk 27 tonnás nyerges vontató. Ha csak egy kicsit letér a betonlapról, hatalmas porfelhőt kavar. Az erőnek ezt a jelképét lehetetlen meg előzni, sorsunkra bízzuk hát magunkat: ez az út nem a kíváncsi újságírók Volgájának épült, ha nem óriási teherautóknak, amelyek az acélszerkezeteket, a h zalt, a betont szállítják.

Változik a táj. Nagyfeszültségű távvezetékek tűnnek fel, arányos oszlopaik légiesen könnyűeknek tetszenek.

 Az egyik kanyar után következik utunk célja; a Szovjetunió déli egyesített energiahálózatának vinnyieai alállomása.

Ez a kiindulópontja a KGST nemzetközi összefogásával épülő 750 kilovoltos távvezetéknek, Vinnyica és Albertirsa között.

Nem messze utunk végcéljától találkoztunk Iván Grigorjevics Dolinával, az épülő vezeték egyesített igazgatóságának vezetőjével. Lvovba igyekszik konferenciára. Repülőgépe indulásra kész.

Iván Grigorjevics javaslata: kísérjük őt el Lvovba, útközben mindent elmond, s másnap visszatérhetünk. Csábító …

Közben délről fenyegető felhő gomolyog. A szó szoros értelmében néhány pillanat múlva ránk tör a vihar. Az építők egyik kis lakókocsijába húzódunk és — mi vel a repülő ilyen időben felszállni úgysem tud — az igazgató itt tart tájékoztatót.

Hangsúlyozom — mondja Dolina igazgató —, hogy 750 kilovolt ma a világon a legnagyobb feszültség villamos energia továbbítására. Jelenleg ilyen távvezeték három országban működik, Kanadában, az USA-ban és a Szovjetunió európai területén — a déli egyesített energiahálózatban. Innen folytatjuk ennek a vonalnak az építését Nyugat-Ukrajna területén, ahonnan a távvezeték a KGST határozatának meg felelően Albertirsáig húzódik.

 Feladatunk a távvezeték felépítése a szovjet—magyar határig, ahonnan az utolsó szakaszt magyar barátaink fejezik be. A vezeték létesítését hatalmas, tíz évig tartó nagy anyagi áldozatokat követelő munka előzte meg.

 A KGST-országok prágai diszpécserközpontjának irányítása alá tartozó egyesített villamos- energia-hálózatában jelenleg csak a Szovjetunió nyugat-ukrajnai hálózata vesz részt.

A felépülő távvezetékkel az új, az együttműködés magasabb fokát jelentő egységes energiarendszerbe a Szovjetunió nagy energiahálózatai is bekapcsolódnak; ezzel együtt nagyfeszültségű villamos távvezetékek és nagy teljesítményű erőművek egész rendszere kerül kialakításra.

 A Vinnyica—Albertirsa vonal átadása után párhuzamosan működő erőművek összteljesítménye 160 ezer MW körül lesz. Ez lehetővé teszi, hogy az eddiginél még sikeresebben valósítsuk meg a kölcsönös segítségnyújtást az energiatermelésben, annál is inkább, mivel a rendszer akkora földrajzi távolságot hidal át, hogy az energiafogyasztás csúcsértékei időben eltérnek egymástól.

Az igazgató egy kis szünetet tart, a mellettünk ülő szakemberek kiegészítik a hallottakat.

 A hatalmas vezeték méreteiről, az itt alkalmazott műszaki újdonságokról, a biztonságtechnikai rendszerről hallunk. Megtudtuk, hogy az oly könnyednek tűnő oszlopok mindegyike 17 tonnát nyom és speciális horganyzott acélból készült, ami lehetővé teszi a vezeték üzemeltetési körülményeinek javítását, a munkaigényes átfestések hosszú időre való megtakarítását.

A súlyos tartókat részenként szállítják, s a felállítás helyén szerelik össze.

Az oszlopok közötti közepes távolság több mint 300 méter. — A 750 kilovoltos vezeték építése természetesen bonyolult dolog — folytatja a tájékoztatót I. G. Dolina —, de a gazdasági számítások szerint az energia továbbításának ilyen korszerű techno ógiája sok szempontból előnyös.

Jelentős energiamennyiséget tudunk nagy távolságra eljuttatni egyetlen vezeték segítségével. Ezenkívül nagy jelentősége van környezetvédelmi és biztonsági szempontból mind a sűrűn lakott, mind a mezőgazdasági területek számára: hiszen a 110, a 220 és 400 kilovoltos vezetékek jóval több helyet követelnének.

A villamos távvezetékeket és a hozzájuk kapcsolódó komplexumokat a Szovjetunióban általában hazai berendezésekkel szerelik fel, de az üzemeltetőkkel, a felügyelő szolgálattal való kapcsolatot Made in Hungary feliratú rádió-adóvevőkkel tartják.

Az építkezés méretei grandiózusak. A Szovjetunió déli egyesített 750 kilovoltos távvezetékrendszerének hossza ma 1200 kilométer. A tovább épülő nyugat-ukrajnai szakaszon dolgoznak a földmérők, a geológusok, szerelik a távvezetékek tartóit, feszítik a huzalokat.

 A szovjet építők tíz gépesített brigádja versenyez az SZKP XXV. kongresszusának méltó fogadásáért. — Vajon . megoldott-e minden probléma, most már minden csak a kivitelezés technikáján múlik? Korántsem. Előttünk nem könnyű próbák állnak — mondják az építők. — Például egy a sok közül: a távvezeték építése a Ká pátokban, ahol majd oszlopai az égbe „fúródnak”, a hágók tetején. Körülbelül 150 kilométer egyáltalán nem lankás hegyeken keresztül.

Csak a lelkesedéssel messzi re nem jutnánk: már megtervezték az új típusú és új szerkezetű oszlopokat, kidolgozás alatt áll a Kárpátokon való áthaladás technikai, szervezési, szállítási terve.

Albertirsa csak a 750 kilovoltos távvezeték nyugati végpontja, de nem a vezetékrendszer vége. Magyarország még a 750 kilovoltos Vinnyica—Albertirsa villamos távvezeték építéséről szóló meg egyezés aláírásakor vállalta, hogy lehetőséget nyújt villamos energia tranzit szállítására Csehszlovákiába és az NDK-ba.

Az idén M gyarország és Csehszlovákia megállapodást kötött egy új, 101 km hosszú távvezeték megépítésére Győr és Dunapüspöki között. Ez a 400 kV-os távvezeték a belső magyar hálózaton keresztül csatlakozik az albertirsai aláillomáshoz.

A vihar alig csendesedik. Sűrű esőben jutunk el a vonal „szívéhez”, a vinnyieai alállomáshoz. Innen folyik majd a hegyeken keresztül nyugatra a szupermagas feszültségű áram. Az alállomás teljesítménye 2 millió kilovolt- amper.

 Ez az óriás ma még nem működik teljes erőből, hiszen befejezése gyakorlatilag egyidejű lesz a távvezeték felépítésével.

Villám cikázik. Az oszcillográfok ernyőin kilendülnek, s még mielőtt a dörgést hallanánk, visszaállnak a vonalak előző helyzetükbe.

Az égi elektromosság ütése a huzalartériában nem változtatta meg az alkotó villamosság pulzusait.

A készülő távvezetékeken áram halad majd, a testvériség és a szocialista tábor népei kölcsönös baráti segítség-nyújtásának még egy követe. „

Tóth Pál Vlagyimir Szavcov

Népszabadság 1975